Általános: +36 40 222 111Tőzsdei: +36 40 102 021

Termék-, árfolyamjegyzés

Amikor devizáról beszélünk, akkor országok, vagy egy adott gazdasági térség közös fizetőeszközéről beszélünk. A deviza lefordítható úgy is, mint „elektronikus számlapénz”, vagyis „nem kézzelfogható fizetőeszköz”. A valuta ezzel ellentétben már kézzelfogható fizetőeszköz, melyet magunknál hordunk. Ha például egy bankban euró alapú számlánk van, akkor az devizaszámla, de ha kivesszük a betétet, és annak tartalmát a pénztárcánkba helyezzük, az már valuta. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy fizetőeszköz addig a pontig, amíg „le nem szállítják” (kézhez nem kapjuk), addig deviza, de ha leszállítják (vagyis kézhez kapjuk), akkor már valuta.

A valuta, mint készpénz, folyamatosan használódik, kopik, ezért előállítási, beszerzési, tárolási, ill. egyéb költsége is van, ezáltal drágább. Ha belépünk egy kereskedelmi bankba, akkor megtapasztaljuk, hogy például az euró vételi-eladási árfolyama között 10-15 forintos differencia is lehet, míg egy elektronikus kereskedési rendszerben az EUR/HUF devizapár vételi-eladási oldala közötti különbség gyakran kevesebb, mint 1 forint. A bankközi piacon még ennél is kedvezőbb kondíciókkal válthatunk forintot euróra és vissza.

Amikor részvényekkel kereskedünk, akkor gyakorlatilag a mögöttes vállalat teljesítményére, sikerességére „fogadunk”. Egy deviza teljesítménye mögött egy egész ország gazdasági teljesítménye áll. Ha például arra számítunk, hogy az amerikai gazdaság alulteljesíti az európait, akkor az eurót (EUR) megvesszük és vele szemben az amerikai dollárt (USD) eladjuk. Ha arra számítunk, hogy az ausztrál gazdaság növekedése felülmúlja Japánét, akkor az ausztrál dollárt (AUD) megvesszük, s vele szemben a japán jent (JPY) eladjuk.

A legtöbb országnak – kivéve, ha nem tartozik valutaövezethez – saját devizája van. A devizanemek 3 betűből állnak. Az első kettő jelöli magát az országot, az utolsó pedig a fizetőeszköz nevének kezdőbetűjét takarja, pl.: USD – United States, Dollar, HUF – Hungary, Forint, JPY – Japan, Jen, GBP – Great Britain, Pound, CNY – China, Yuan, AUD – Australia, Dollar, CAD – Canada, Dollar, NZD – New Zealand, Dollar, SEK – Sweden, Krone, NOK – Norway, Krone, PLN – Poland, Zloty. Az euró kivételt képez, mert egy gazdasági térség közös fizetőeszközének 3 betűs rövidítéséről van szó, euró = EUR, de előfordulnak más esetek is, gondoljunk csak az orosz rubelre (RUB), vagy az új török lírára (TRY).

A bankközi devizapiacon (forex, FX) a devizákat ún. devizapárokban jegyzik (pl. EUR/USD = Euró/USA dollár; EUR/GBP = Euró/Angol font; USD/JPY = USA dollár/Japán jen). A devizapár (pl. EUR/USD) első tagját (EUR) ún. bázisdevizának, a másodikat (USD) ún. jegyzett devizának nevezzük.

Egy devizapár jegyzésénél mindig a bázisdeviza árát fejezzük ki a jegyzett devizában, pl. EUR/HUF = 265 azt jelenti, hogy 1 EUR-ért 265 HUF-ot kell fizetni. EUR/USD = 1,40 azt jelenti, hogy 1 EUR 1,40 USD-t ér… stb. Ha az árfolyam emelkedik, akkor a bázisdeviza erősödik (és a jegyzett gyengül, mert a bázisdeviza egyetlen egységéért a jegyzett devizából többet kell adni), ha az árfolyam esik, akkor a bázisdeviza gyengül (és a jegyzett deviza erősödik, vagyis a bázisdeviza egyetlen egységéért egyre kevesebb jegyzett devizát kell adni). Ha pl. EUR/HUF 260-ról 265-re emelkedik, akkor azt mondjuk, hogy az euró erősödött, a forint pedig gyengült, ha a CHF/HUF 220-ról 216-ra ereszkedik, akkor azt mondjuk, hogy a svájci frank gyengült, a forint erősödött.

Ha egy devizapárra vételi, vagy eladási pozíciót veszünk fel, az mindig a bázisdevizára vonatkozik elsősorban, hiszen az kvázi maga az áru, s amivel fizetünk érte, az pedig a jegyzett deviza. Hasonló a helyzet ahhoz, mikor azt mondjuk, hogy 1 kg kenyér/HUF = 300, vagyis 1 „egység” (kg) kenyérért 300 Ft-ot kell adni. Az adásvétel bázisa a kenyér, amiért forinttal fizetünk. Így van ez a devizapiacon is, ha pl. USD/CAD = 0,96, akkor ez azt jelenti, hogy egy amerikai dollárért (USD) 0,96 kanadai dollárt (CAD) kell fizetnünk. Ha erősödik az amerikai dollár, akkor az árfolyam felfelé szökik, ha gyengül, akkor lefelé süllyed. Ha erősödik a kanadai dollár, akkor az árfolyam lefelé mozdul, ha gyengül, akkor felfelé igyekszik.

Ha egy devizapárral kereskedünk, akkor lényegében az egyiket a másikra váltjuk át a pozíciónk megnyitásakor, ill. váltjuk vissza annak lezárásakor. Egy devizapiaci ügylet során így egyszerre két tranzakciót bonyolítunk le egy időben. A devizapár egyik tagját mindig eladjuk, a másikat ezzel párhuzamosan mindig megvesszük.

Ha például EUR/HUF devizapárra vételi (long) pozíciót veszünk fel, akkor az azt jelenti, hogy eurót (EUR) veszünk és forintot (HUF) eladunk. Ha EUR/HUF devizapárra eladási (short) pozíciót veszünk fel, akkor az azt jelenti, hogy eurót (EUR) eladunk és forintot (HUF) veszünk.

A devizapárok árfolyamának mozgását, a részvényindexekéhez hasonlóan pontban, devizapiaci szóhasználattal élve, ún. „pip”-ben határozzuk meg általában. Egy „pip”, vagyis egy pontnak megfelelő árfolyam elmozdulásnak nevezzük azt, ha pl. az EUR/HUF árfolyam 260,01-ről 260,02-re emelkedik, vagy pl. 260,00-ról 259,99-re ereszkedik. Az EUR/USD közkedvelt devizapár esetében pl. 1,3556-ról 1,3557-re, vagy 1,3540-ről 1,3539-re történő árfolyam elmozdulást tekintjük „1 pip”, vagyis „1 pontnyi” árfolyam elmozdulásnak. A devizapárok árfolyamát általában 5 számjegyig jegyzik, s balról olvasva az 5. helyi érték, vagy számjegy tekinthető az „1 pip” helyi értékének, de mindig célszerű figyelembe venni a jegyzési konvenciót is (pl. a japán jen párosoknál!)

A devizapárok vételi és eladási oldala közötti differencia, vagy más néven „spread” mértékét is pontban, vagyis „pip”-ben tüntetik fel. (Tized és század „pip” is létezik a brókerek közötti erős verseny miatt, de ez ne zavarjon meg bennünket, hiszen az eQTRADER® kereskedési rendszerünk egyértelműen feltünteti, kiemeli, hogy mely helyi érték változása felel meg „1 pip” elmozdulásnak az adott devizapárban, illetve az adott pillanatban milyen spread mellett köthetünk ügyletet az adott devizapárra.) A spread a brókercég és/vagy az árjegyző nyeresége. Egy hétköznapi példa erre az a piaci kofa, aki a tojás darabját csak 35 forintért hajlandó nekünk eladni, de ha mi neki tojást kínálunk, akkor ő darabjáért csak 30 forintot hajlandó adni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy (a mi szemszögünkből nézve) a tojás eladási árfolyama 35 Ft, a vételi árfolyama pedig 30 Ft. A kettő közötti 5 Ft-os árrés (spread) a piaci kofa nyeresége, aki standot működtet, beszerzi a tojást és verseng a többi piaci kofával a vevőkért.

Kereskedési rendszerünk azonnal feltünteti Önnek, hogy milyen spreadekkel köthet az egyes devizapárokra, vagyis az adott pillanatban mely kondíciók érvényesülnek.